Psionos történetek
Jómagam régebben egészen egyszerűen elvesztem a sok cetlim es irka-firka papírjaim között
amikre minden féle számomra fontos telefonszámokat találkozókat jegyzeteket írtam fel.
De amióta a Psionom meg van azóta sikeresen leszoktam a cetlikről. Már a puskákat se a
papírra vésem, hiszen eme kis masinát viszem magammal tartalék "memóriaként". :-)
Bár informatikát tanulok, nem jelent problémát néhány tanárnál, hogy számológép gyanánt
vigyem be.
A munkám során is egyre többet használom amikor beszámolókat kell irnom, nem vagyok helyhez kötve
és a notebooknál ismert akku élettartalma sem korlátoz. Nem beszélve, a súly differenciáról.
Na és amit nem szabad elfelejteni a programozhatóság, ami az én esetemben a programozás örömét
biztosítja.
Furcsa, de ha valaki egy mai notebook számítógépet ajánlana kis kedvencem, a Psion 3c helyett, bizony, nem fogadnám el a cserét!
Tényleg nem.
A Psion 3c-t már évek óta használom teljes megelégedéssel és mindenféle elszállás és lefagyás nélkül! Angol tanárként dolgozom, és a kis palmtop számítógéppel egyből leírhatom, milyen hibás mondatokat használnak a tanulók, akik másnap így megkaphatják a kijavítandókat nyomtatott formában. És micsoda kellemes dolog a kertben vagy az ágyon heverészve dolgozni, mikor a munka (fordítás) szövegszerkesztő nélkül nem lenne lehetséges! Imádom a Psionom!
Lassan két éve nyúzom a 3c-met és most, hogy az összes név-, szüli-nap benne van, az összes telefonszám, és még ezer dolog cirka 1 mega memóriát használtam el.
Most a pc-m videokártyája 32 megás és azt hiszem mégis a 3c-nélkül lennek nehezebben meg. Egy
álom, hogy figyelmeztet a feladatokra, és SOHA nem fagy meg. (legfeljebb
nehezebben gyullad meg a háttérvilágítás ha nagyon hideg van) jó néha visszagondolni arra, hogy 2 mega is lehet sok, es egy igazi oprendszer nem a lefagyásokkal hívja fel a figyelmet magára.
RULEZ!