Giorgio A. Ceccarelli 1936 október 25-én született Torinóban. Diplomáját a milánói építészmérnöki karon szerezte 1962-ben. Az azt követõ periódusban szakmai tanulmányait alapozta meg Olaszországban és külföldön. Az Akadémiai karriert a Mellon Fellowship támogatásával Philadelphiában a Pennsylvaniai Egyetem Képzõmûvészeti Karán folytatta, ahol a várostervezés és építészet doktorává avatják, s ahol más mesterek mellett Luis Kahn vezetése alatt is tanult. Évekig külföldön élt, elsõsorban Angliában.

A Nottingheni Egyetemen egy évtizeden át várostervezést tanított. Párhuzamosan szakmai és akadémiai pályafutásával ezekben az években is fenntartja mûvészi érdeklõdését. Folyamatosan alkot a festõ és szobrászmûvészetben.
198O-ban és 1981-ben kiállít a Nottingheni Egyetem Képzõmûvészeti Karán: "Spring Exibition".
1982 óta, önálló alkotóként él Rómában. Kutatja és fejleszti mondanivalójának mûvészi kifejezõerejét. 1994-ben a Római Trifalco Galleriában mutatja be grafikáit és szobrait. 1995-óta folyamatosan látogatja a Londoni Slade mûvészeti iskolájának "Élõ festmények" workshopját. Jelenleg SantaFe, New Mexico-i Waxland Galleriában vannak kiállításon szobrai, ill. féstményei és grafikái Rómában a Campo di Fiori Torchio Galleriájában.
 
 

Festmények

Szobrok

 

Giorgio Ceccarelli: Femsacape - rajzkiállítás - Anthony Brophy megnyitója

Giorgio Ceccarelli hivatott építész, törekvő szobrász, az absztrakt expresszionizmus iskolájának alakja, aki most ezzel a rajzsorozattal egy tanulmányt mutat be, amit úgy lehetne interpretálni, mint a kisérletező átalakulás pillanatai; egy személyes megújjuló erő az emberi és esztétikai szintézisére.
    Munkái egyszerre egységesek és megállapodottak. Mégha akadámiai tanulmányait már megállapodott művészként végezte is érdekes megfigyelni, hogy ezzel együtt nem mond le multjáról,hanem inkább annak megszilárdítására törekszik. Méginkább megjelenik a személyes fejlődés meghatározása, tág művészi látásmódja, ami mások számára is értékes mintát alkothat. Időnként,az ember azzal tesz néhány lépést előre,  hogy hátrafelé megy, úgy emberi aspektusaiban, mint művészileg.
    Hangulatok gazdag keveredése az, amit a rajzokon az alkotó kéz megjelenít, mely néha talán vágyakozó,fájdalmas vagy éppen örömteli, de gyakran kuszált; ünnepélyes, de mindig kutató és érzékeny, ahogy csökönyös elbizakodottsággal vagy éppen súlyos kézzel beférkőzik a vizsgált világ érzékeny anyagába. A kéz mozdulata selytelmesnek látszik, mintha gyakran saját magának is "miérteket" tenne fel. Ugyanakkor a "hibák" soha nem letöröltek, hanem ügyesen és megindítóan feldolgozottak, szinte hangsúlyozva azok kutatásának érzékenységét a vizsgáló mozdulat törékenységét. Ez a fáradtság jelentősége, jelentősége a kitartó felfedezésnek, a nő mesztelenségének jegyeit sokféleképpen megformáló rajzokban.
    Egy komplex és vonzó női világ, az ami ezekből az egyszerű, de energikus rajzokból előtűnik; egy világ, ami kifejezi a női szinességet, annak megilletődött csodáját és csodálatosságát kifejezésük változatos megjelezítésében; pozíciókban, pszichológiai állapotukban erejükben és sebezhetőségükben. Találhatunk ülő, fekvő, mosolygó, bizonytalan, tartozkodó, makacs és öntelt nőket. Kézmozdulataik néha védtelenek, elbizonytalanodottak, vagy csábítóak, kérdőek, talán búskomorak; nemi jegyeik -lábuk, tomporuk, combjuk, mellük, karuk, hátuk, lábfejük, mind beépültek egy szervezett egységes látásmódba.
    Valóban egy szép és lenyűgöző "Femscape" ről van szó, bátran móndhatjuk: -egy női tájképről. A kéz művészi mozdulatának megteremtése a rajzokban, ami
aszerint formálódik ahogy az esztétikai távolság szükségességének igénye megengedi.
    A Kettősség egyensúlya mesteri! Valóban, ez az a komplex benyomás,ami ér bennünket, aminek van egy lágy ívű szexualitása, de nem bántó, vagy agresszív, nem kacér vagy öncélúan hivogató, de nyitott és energikusan csábító ;egy közönségesség nélküli érzékiséggel találkozhatunk. Határozottan egyéni a mérlegelése a kifejezhetetlen távolságnak a belső és külső világ között, a titkos határnak a rejtett nőiesség és a férfias kiváncsiság örök nyugtalansága között, ami ebben az esetben törődéssel és gyengédséggel próbál túljutni a konvenciókon és a felszines határokon.
    Vonalvezetése határozott mégha megszakított is. Az árnyék biztos, misztikusságot igéz. A sötétség mélyen kifejeződik és egyesül a külső fényesség sugárzó határaiban. Testek, gondolatok, törekvések, félelmek a vonalak által összeolvadnak, együtt és egymás ellen törekszenek a fény és árnyék figyelmes komponálásával. Művészi kifejezőeszközei a feszültség művész és modellje között a férfi és a nő , a művész és tárgya közötti érzelmi és libidinális feszültség metaforájává válik; Mindez érzékelhető itt, mint a női test ünnepelt himnusza; egy himnusz, ami legalább annyira érzékeny, mint erőteljes, díszes, felemelő, és emberien nemes.
 

Festmények

Szobrok

 

Giorgio Ceccarelli: FEMscape

Valóban egy szép és lenyűgöző "Femscape" ről van szó, bátran móndhatjuk: -egy női tájképről. A kéz művészi mozdulatának megteremtése a rajzokban, ami aszerint formálódik ahogy az esztétikai távolság szükségességének igénye megengedi. A Kettősség egyensúlya mesteri! Valóban, ez az a komplex benyomás, ami ér bennünket, aminek van egy lágy ívű szexualitása, de nem bántó, vagy agresszív, nem kacér vagy öncélúan hivogató, de nyitott és energikusan csábító; egy közönségesség nélküli érzékiséggel találkozhatunk. Határozottan egyéni a mérlegelése a kifejezhetetlen távolságnak a belső és külső világ között, a titkos határnak a rejtett nőiesség és a férfias kiváncsiság örök nyugtalansága között, ami ebben az esetben törődéssel és gyengédséggel próbál túljutni a konvenciókon és a felszines határokon.
    Vonalvezetése határozott mégha megszakított is. Az árnyék biztos, misztikusságot igéz. A sötétség mélyen kifejeződik és egyesül a külső fényesség sugárzó határaiban. Testek, gondolatok, törekvések, félelmek a vonalak által összeolvadnak, együtt és egymás ellen törekszenek a fény és árnyék figyelmes komponálásával. Művészi kifejezőeszközei a feszültség művész és modellje között a férfi és a nő , a művész és tárgya közötti érzelmi és libidinális feszültség metaforájává válik; Mindez érzékelhető itt, mint a női test ünnepelt himnusza; egy himnusz, ami legalább annyira érzékeny, mint erőteljes, díszes, felemelő, és emberien nemes.
 
 

Festmények

Szobrok