Maradjatok életben jövőre is!
Keményen csapnak a latyakba a kertvárosi szavak, Öregednek lassan az újra és újra jövő havak. A csúszós jég alatt törékenyek maradtak a járdák, A megfagyott nyugdíjasok az elakadt buszt várják. Néhol felgőzölnek a gomolygó felhőlehelletek, Fekete hátam némán mondja: nem vagyok veletek. Lúdtalp léptem a jegen csúszósan, sötéten kopog, Vérem beteg, nyálam gyűlik, teli gyomrom korog. A gonosz utcai telefon a szürke homályban csörög, A kagylóba feldőlt, ittas kamasz gagyog, hörög. Az utca végén, a sarkon egy repedt kuka áll, Két ember kiabál: mé' nem döglötté' meg mingyá'! Fonott drótkerítés mellett mosógép, kirohadt játszótér, Az ugató kutyához a vicsorgó gyerek hamar visszatér. Az átlapult macskán három autó átmegy megint, Mire az útszéli nő egy sóvár taxit végre leint. A repedt járdában púp lett az akácfa gyökere, A bevásárló szatyornéni lábában feszül a visszere. Kezemben szótár, újabb, meglepő szavakat tanulok, S nem veszem észre, hogy egy cigányt bambulok. A következő lépésnél szúr, nyomás a hasamban, Jégcsapként meredten maradtam magamban. Kész.
Na, szóval ez hát Zs. története, amiért annyit rágtad a fülemet. Nekem is szóról-szóra így mondta el. Remélem jól vagytok, üdvözlök mindenkit....Amikor befejezte és lezárta a levelet, valaki türelmetlenül odébblökte. A tömeg és a mogorva arcok miatt nem tudta, melyik ablakhoz menjen a sok közül. A posta neonlámpái vakították, olyan érzése volt, mintha félálomban lenne...
B
NEM!
Tisz o te sz f le lo á nem tem pai k, ti csináltok tyúk- tojás háborút, csak kinőtök!
Ha van pinád, lécci küldj egy fotót róla IDE:
[email protected]