PIF: Maradék a pulinak
PIF: Maradék a pulinak
A PIF (Pénteki Ifjak) tagjai:
Cikluscímek:
A Kedves
Vegyeshurka
Rádió-TV
Teszt
Egymással foglalkozó művek
Zsír: Aranykor (Appendix)
Hangulat
Vége van már a bulinak,
a maradék a pulinak.
Italok és sütemények,
pezsgő, virág, tünemények,
egy zongora, szép feketés,
ricsaj, lárma és nevetés,
émelygések, tortamázak,
magunk mögött hagyott házak,
árnyas utca, félhomályos,
tavaszeste, üres város,
lombsusogás, sötét, bűvös,
orromban szél, langyos-hűvös,
telefonfülke, magányos,
a barátom. Míly talányos
árnyak szállnak kívül-belül,
suttognak a lombok felül,
hallgatom a halk lombokat,
egy bicegő, zöld gondolat.
Földet ér egy virágszirom,
mondd meg hát, hogy meddig bírom?
é é é é é é
Drágám! Szeretnék ma veled fürödni!
3 óra volt. Még nem tanultam semmit. Borús délután volt, de ez nem érdekelt, csak vártam a Kedvest. Legalább 10 percet szokott késni. 3 óra 12 perckor végre megszólalt a csengő. Boldog idegességgel rohantam az ajtóhoz, szélesre tártam: Karcsi*
állt az ajtóban.
– Menj a rohadt kurva anyádba, te barom! – és bebasztam az ajtót. Ez a hülye faszkalap többször nem is csöngetett, valószínűleg beletörődően elvonult, és otthon megírta következő szuper novelláját elképzelt öngyilkosságáról vagy haláláról. Vissza se mentem a szobámba. Negyedkor kopogtak. Kinyitottam az ajtót. – Szervusz, Kedves – köszöntöttem. – Szia! – A Kedves mosolygott, mint mindig; csillogott a szeme, mint mindig. Levettem a kabátját, elintéztem a kötelező udvariassági formulákat. A Kedves megállt a szoba közepén. Odamentem, és szemből átöleltem a derekát. Imádom átölelni a Kedves szép derekát. Gyengéden magamhoz szorítottam; a már bizsergő faszom a hasát nyomta. Finoman megfogtam a kezét, és így szóltam: – Drágám! Szeretnék ma veled fürödni! – Bólintott, hogy jó, s erre szájon pusziltam, aztán még egyszer, aztán smárolni kezdtünk; lassan, finoman érintgettük egymás nyelvét. A kezénél fogva a fürdőszobába vezettem. Boldog voltam, örültem. Én őt vetkőztettem, ő engem. Pucéran álltunk egymással szemben. Bal kezemmel a hasát, jobb kezemmel a fenekét simogattam, miközben folyt a víz a kádba. Aztán két kezemmel megérintettem feszülő melleit, majd megkértem, nézze meg, jó lesz-e a víz hőmérséklete. Odament a kádhoz, áthajolt a kád szélén, és már mind a ketten tudtuk, mi következik. Feszengő, duzzadó erekkel burjánzó, bulváró lándzsámat hátulról vezettem a paradicsom Milkacsokiédes örvényébe, s vártam, hogy az örvény belefojtson a gyönyörök mélyén lévő, csodálatos egyesülés örömébe. De a Kedves hüvelye túl tág volt. Hiába mozgattam ki-be a farkam! – Ez rosszabb, mint a rejszolás! – ordítottam. Kirántottam a dákóm; egy rántással megfordítottam a Kedvest. – Te rohadt kurva! – ordítottam a szájába, aztán pofán vágtam. A hajánál fogva kirángattam a lakásból, és még mielőtt bebasztam volna az ajtót, láttam, hogy végre lefagyott az a fölényes mosoly a lotyós arcáról. Becsuktam az ajtót, vártam 5 másodpercet; tudtam, hogy ennyi idő után is fázni fog a pucér hölgy. Kinyitottam az ajtót, berántottam, átöleltem, csókolgattam a punciját, és kiabáltam: – Bocsáss meg, bocsáss meg! A rohadt rejsz miatt, a markom után tágnak éreztem a pinád mélyét, és lankadni kezdett a faszom! Megijedtem, hogy nem tudok baszni. Eközben térden álltam, aztán felálltam, és őt gyengén letérdeltettem. Nyalogatni kezdte a faszom, hozzá simította a mellbimbóihoz. Most már úgy állt a faszom, hogy hajaj! A Kedves négykézlábra állt, én pedig megmártottam a lándzsám a seggében. Elélveztünk. Elment. És minden kedden és csütörtökön délután 3 óra 15 perckor eljött hozzám a Kedves. Többé soha nem rejszoltam.
Én nem kérdezem, hogy szeret-e
Péntek délután jöttünk hozzám, a Kedves meg Én. Hullafáradtak voltunk. Csak lebasztuk a táskákat meg a kabátokat. Bementünk a szobámba. Gyorsan felraktam a szoba közepén lévő zöld széket az ágyra, aztán hanyattfeküdtem a szoba közepén, úgy, hogy helyet hagytam a kis Kedves számára is. Intettem neki, és erre ő is odafeküdt a szobám közepére, hanyatt, mellém, a bal oldalamra. Csak feküdtünk, csak feküdtünk csöndben, arcunkat egymás felé fordítottuk és néztük egymást. Elgondolkoztam. Én nem kérdezem, hogy szeret-e. Minek? Egyáltalán, micsoda kérdés az, hogy „szeret-e”? Jó így, és kész! A Kedves mindig mosolygott, ha nem volt fáradt.
De mindig egy kicsit szerény is volt, gyakran megmarkolta egyik könyökét a másik kezével a teste előtt. Felemeltem a jobb kezem, és simogatni kezdtem a hasát. Ráfordultam, fejemet leeresztettem a feje mellé. Ő fáradtan, de biztosan átölelt. Szerettem volna aludni az ölelésében, de a faszom fel akart már állni, csak a farmer miatt nem tudott. Ő megérezte, hogy mocorog a farkam, és simogatni kezdte a hátam lassan, finoman. Fél perc múlva már basztunk. Minden nap baszunk, nem pofázunk, csak élünk egymásban, és Én nem kérdezem, hogy szeret-e.
Miért szeret?
A Kedvessel a szobámban töltöttük az időt – a hideg urat – egy péntek délután. – Miért szeretsz? – Kérdésemet a Kedves először csodálkozva fogadta, aztán jött a várt válasz: – Nem tudom! – Háát persze! Biztos voltam benne, hogy ezt mondja. Az a barátnőm, akivel ’987-ben jártam, ugyanerre a kérdésre ugyanezt a választ adta. Érdekes. Milyen furák ezek a csajok. Én sosem fogom őket kiismerni. – Voltak már előttem más barátaid is, ugye? – Naná, mit gondoltál, neked tartogattam magam 16 éven át, és 4 éven át a melleimet csak neked adtam oda?! Ne nézz madárnak! – Hát persze! Szőke Levente Aro-tulajdonos mondta ki az axiómát, idézem: „Minden nő kurva, csak az anyám nem!” Milyen jó fej volt, de kár, hogy nem találkozom vele többet, igazán értékes ember volt! És milyen jó párt alkottak a barátnőjével! – Mondd, Kedves, miért nem létezel te? – Azért, mert te gátlásos, szorongással teli fiú vagy, aki ráadásul még 5 éves testi és szellemi elmaradással is rendelkezik. Hülye fogyatékos! – Hát persze! Megmondta már a Tóth Zsuzsi is: vagy buzi, vagy alkoholista, vagy öngyilkos leszek. Hmmm... – Öngyilkos leszel! – mondta a Kedves, mit mondjak, nem éppen kedves. Öngyilkos leszek. Akár a Pista**. A marha... – Tényleg, hogy is lett öngyilkos az a hülye, idióta barom, az a kopasz... Na hogy is hívják? – érdeklődött unalmasan a Kedves. – Pista**. – Az az! Nahát, érdekes. Ugyanoda jutottunk el. Mégiscsak kell nekem ez a Kedves! – Kiment a szoba erkélyére egy erős, de rövid kötéllel, megcsomózta a kötelet a vaskorláton (a másik feléhez meg tőlem kapott ajándékba egy 5 részes akasztófacsomót, erre a kötélre), a nyakába rakta a hurkot és átfordult a korláton, aztán leeresztette magát a sötétségbe. – Na most má’ szerelmeskedjünk egy kicsit. Jó lesz, Kedves? – Jó. Hát persze, hogy jó lesz.
A néma asszony és a mandulaképű hölgy
Meghívlak ide a Csigaházba. Jó meleg van. Innen figyelheted Színes Géza sejtelmes sétáit. Amint halad a félhidegben, a széles úton, trolik, ember-nyüzsgés, autók, buszok – de azért van bőven hely a tágas járdán. Be a boltokba, nézni az embereket, némelyiknek belenézni a szemébe, csak úgy. Színes a Cérnaboltban körülforgatta tekintetét, s a pult mögött feltűnt a néma asszony. Nem volt igazán néma, beszélt és mosolygott – csak Csigához nem jutott el a hangja. Nem is volt asszony, biztos vagy két évvel fiatalabb volt Színesnél. Színes mindig egy 12 éves fiú teste mögé rejtette magát, valójában jóval idősebb volt. Tovább a trolin. A csuklóban Színessel szemben megjelent a mandulaképű hölgy. Nézz a szemébe, nézz, Színes. Színes gondolkodni kezdett: „Nem szabad, hogy zavarba jöjjek, ebből már ki kellett volna nőnöm; ha feküdtem volna nőmön, talán sikerül is. Nem szabad, hogy zavarba jöjjek, hát nem szabad, hogy a szemébe nézzek, de a szemem belenéz a szemébe.” A következmény: elviselhetetlen zavar. Olyan, mint maga Karesz, akit nem is ismerek. Színes motyogott: „Nőt akarok. Akarom, hogy egyszer a rohadt életbe teljesüljön az álmaim egyike, a jobbnál jobb erotikus álmok egyike.” Ó, milyen szétcsépelt, ocsmány szó az, hogy erotika. Ilyet csak a szemét aluljáróban hall az embertömegből. – Tessék az új amerikai sorsjegyet! Színes nem is tudott magáról, azt hitte, álmodik: – Én egy régit szeretnék! – mondta oda. – Menj anyádba! – Bocs, hogy élek! - Másutt: – Beszélőkurirmainap! – Egy tegnapi napot! – Pusztulj má’, héj! – Küldöm a frigyládát! - Színes szemei már hosszú percek óta nyitva voltak; mereven előre nézve, mereven mozogva haladt. Függetlenítette magát az ocsmány várostól. Most, ahogy kijutott erre a szép tisztásra, ahol feketeszárú tulipánok nőttek narancssárga ég alatt, végre belemélyesztette öklét a bugyijába, aztán simogatni kezdte, ahol érte, izzadt kezével masszírozta, már sok keze volt, mindegyikkel fogdosta: combját, haját, mellét, bimbaját, hasát, köldökét, popóját. Beleugrott a mélységbe. Rózsaszín köd úszott mindenütt. Egy székhez kötözve kellett átutaznia a hosszú barlangon. A ködből jobbról-balról halmazgömbök jöttek elő: mindegyikben egy arc – mely általában somolygott, csak úgy, csitrisen – egy pina, két melly, egy popó. Színes kiabált utánuk: Barbara, Kriszti, Bea, Moncsi, Tóth Zsuzsi, Tete, Anikó. Aztán már nem jött semmi. Csak repült a sötétben, kényszerzubbonyban, a székhez kötözve... Ahogy Színes Géza tisztességes nyári öltözetében, fagylalttal a kezében (csoki, puncs, citrom) haladt az úton, súlyos gondolatok járták át az agyát. Mindenekelőtt rádöbbent: bizonyos tényezők bebizonyították, hogy ronda. Igen, így egyszerűen, a szó banális értelmében ronda. Ez a megállapítás túlmutat önmagán. Így sokmindent más szemszögből kell értékelni, sokmindennek megváltozik az értelme, bár semminek semmi értelme. E változás következtében a tisztességes nyári ruha is funkcióját veszti, de azért azt mégsem lehet az utca közepén eldobni. A változás következtében Színes bolyongása célt nyert – bár a nagy üresben minden cél értelmetlen és a bizonytalan semmibe vezet.
é é é é é é
Éj mélyből fölcsengő,
Csing-ling-ling száncsengő.
Száncsengő csing-ling-ling,
Tél öblén távol ring.
Szétrobban két nagy segg,
Reccs-reccs-reccs szétreccsen.
Szétfreccsen reccs-reccs-reccs,
Két nagy segg, nincsen csend.
Lopás
Egyik sír elölről
Másik papol hátulról
Kispajtás, ide a rémát
Feketélljen ez az ének
Potenciám örömére
Erről most nem tudok mit írni,
mert most vertem el minden erőmet.
A térkép
A térkép a felszín kicsinyített rajza,
méréseket végezhetünk rajta.
A kommunizmus szindromája
A pénztárosnők hajbakapnak
(Ihlető: „Nők a pult mögött”
csehszlovák tévéfilmsorozat XII/8., augusztus)
Sárga kanapé
(egy levegővel, forte)
Nejlonzacskó,
Makkos páfrány
Tábortűz.
Sonkás szendvics,
Piros csúszda!
Makkos páfrány,
Tábortűz.
Sonkás szendvics.
Piros csúszda.
Tábortűz.
Sonkás szendvics!
Piros csúszda!
Piros csúszda!
Piros csúszda!
csúszda
...csúszda
......csúszda
Ellentétek
KOMM.....S
........U.....U
MMUNIZM
O.......I.......
K.....ZMUS
***
A halál élete – az élet halála
Az állatvilág legfőbb ellensége az ember.
A növényvilág legfőbb ellensége az ember.
Az ember legfőbb ellensége pedig – az ember.
Késő bánat*
Hogy ti mit tettetek velem?
S hogy én mit tettem magammal?
Mondani sem merem!
Elnyomnám farommal.
Hová lett fiatalságom
Nyavalyognom késő bánat
Magamat imádom
Hülye vagyok, fáradt.
Unalom és depresszió
Hankó Gizi**, kacsamanya***
Agyam üres dió
Bűzlik kakanyoma
Hisz széjjel foszlott, ugyanis
S vele szívem és lelkem is.
*: Csigási-féle „b”-versszak, csalafinta rímmel
**: Ezt a nevet Nagytarcsán töltött éveim alatt találtam ki
***: Amíg Veszprémben laktam, ezzel a furcsa szóval juttattam kifejezésre agresszív érzelmeimet, támadási szándékomat. Akkori baráti köröm ezt tudomásul vette.
Végzetem
Van-e nagyobb élvezet,
Mint megtudni a végzetem:
Egy rózsaszínü pina,
Melynek mérgezett az ina;
Szétmarja majd erőm
Szemeim csak néznek merőn:
„Jól átbaszott ez a durva
Széjjel toszott rohadt kurva!”
Így vesztem el csodás eszközöm,
ha meg nincsen: életemet megtöröm.
A Család
Egy unoka
Egy unoka, egy nagyi
Egy nagyi, egy nagy I
Két nagy I s az árkus.
Kész az Ü betű.
Ez a hangok családja.
Ropogósan néz a
Kovacsevics Géza
Picsaság
Tág, hülye üresség, menj a PICSÁBA
Bújj vissza redves szülő PINÁDBA
Nagy színestévének piszkos VIRÁGA,
Takarodj vissza jó édes ANYÁDBA!
Ne nyomaszd szarom trottyos Gatyámba,
Ne öntsd agyvelőm zselés ZAGYVASÁGBA!
Már megint ez az izé vesz körül
2. énem is ennek örül
De engem már megint zavar hülyeségem
Saját, saját, saját, saját hülyeségem
Le önző, unott költőiskolámmal,
Előre új világba leendő arámmal!
Társadalom és világ
Aki tanulmányozza a társadalmat,
mely minket körülvesz,
A tények láttán, bizony, hamarjában
elborult őrült lesz.
Mik azok az ellentétek, melyek e világot mozgatják?
Minek azt tudni, ha fel nem oldhatják!
Elvész a szerelem és a barátság,
Pénz és gonoszság, mik fölváltják.
Minden dolognak alapja e kettő,
Általa lesz az emberi lét rettentő.
Választás ’90
A közhely-vadászok közül
Győztes lesz az ál-megváltó
Ki leginkább átveri a népet
S sikerének visszaélve örül.
Csigási értekezik
– Kérem, a legnagyobb jogtalanság a következő: Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy rájöjjünk: akarunk-e élni. De ha nem akarunk is, nem tudjuk megakadályozni, hogy keletkezzünk. Legfeljebb az időutazás paradoxonának feloldásával.
– Kérem, engem a műveim alapján már neveztek kisiskolásnak, de már tituláltak a magyar undorizmus megteremtőjének is. Kérem, majd meglátjuk, mi lesz.
– Kérem, mit tud csinálni egy Csigási-féle, ha baszni akar? Sóvárogva megverekszik.
– Hát kérem, egyszercsak Csiga azt vette észre, hogy körülötte már mindenki felnőtt, de ő még csak 12 éves. Így aztán nincs egy nőstény, akinek mesélhetne, pl. Moncsit halálra untatja tökkelütött és fárasztó dekadenciájával. És aztán mikor Csiga az egyre lehetetlenné váló hangulatot fel akarta oldani a „Móricka csúnyát mondott a tanítónéninek” c. viccel, a 18 éves hölgy, a kész nő, végső csapást mérve Csigára, nem értette meg a viccet.
– Kérem, szarás után zuhanyozzunk, és naponta legalább 3-szor mossunk fogat. Igyekezzünk minél kevesebbet verekedni, még ha ezt a cselekedetet depressziónk végkifejleteként tesszük is.
– Igyunk, kérem, hűvös szódavizet, az a finom, az a jó!
– Isten biza, behugyázok! – mondta Csiga, s kacagott.
Perspektívák
Bezárta az éj a holdat
Éji bogár zümmögött
A föld elnyelte a holtat
Beporzott fejfák között
Elillant a kedv, a részeg
Foltos nyomor kóborolt
S ha volt is egykor természet
Nem kórház, csak börtön volt.
Acél-város, csillag-fogda
Minél tovább nem juthatsz
Ég és föld között bolyongva
Legfeljebb csak elbukhatsz
Körbezár a fiatal föld
Elveszi életedet
S míg magából új embert költ
Visszaadja létedet.
Törmelékcsokoládé
1.
Délelőtt volt és napsütés. A fiúk focizásból jöttek, a pálya melletti salakon sétáltak. Tegnap egy ilyen meccs után az egyikőjüknek felállítva megállt a zoknija, fogadásból a szájába is vette. Ketten leszakadtak a csoporttól és kivégzésekről beszélgettek.
– Az lenne a jó, ha tériszonyos csávót felvinnék a húszemeletes tetejére, ott bezárnák egy ketrecbe és szabadon lengene. Aztán egy idő után kinyitnák a ketrec alján a csapóajtót.
– Huhuhu. De azért az sem lehetett semmi, amikor régen a parasztokat karóba húzták. Gondold el, a seggén át a szájáig.
– Szerintem most az áram a leggecibb. Kifolyik a szemkuruklód, apám!
– Szemkurukló! Ilyen szöveg, apám! Szemkurukló! Jól van, gyökér, megint jót mondtál, öblögethetsz.
Leültek egy padra. Az a lány jött oda hozzájuk, aki tegnap az egyikőjüket lefőzte. Gyorsban úszott, minden tempójánál levegőt véve, sistergett körülötte a víz. Ő csak bámulni tudta, hogy távolodik tőle minden másodpercben. Viszont ma futásban megelőzött mindenkit, a lányt is, ez valamennyire jó volt.
– Sziasztok.
– Szia.
– A Gabi mondta, hogy jól futsz.
– Kösz. De te is második lettél.
– Nyugi bele, a kerületi versenyt megnyertem a lányoknál.
– Azt hittem, inkább úszol.
– Az úszást is megnyertem.
– Kár, hogy én csak mellen és háton tudok úszni.
– Az te vagy. Ha egy ötödikes lány tud gyorsban úszni, akkor egy hatodikos fiúnak ciki, ha nem tud.
– Hátban kihívlak.
– Nem érdekel.
A másik fiú felállt és elment. A lány erre leült és összegumizta a haját.
– Te figyelj, ez a szőke, langaléta gyerek nem az iskolatársad?
– Nem tudom. Jaa... nem. - A fiú elterpeszkedett a padon, hogy a lánnyal összeérjen a térde. A mozdulat túl feltűnőre sikerült.
– Mi van, buzi vagy, gyerek? Ez hülye!
– Anyád buzi!
– Anyámat ne vedd a szádra, mert szétrúgom a fejedet!
– Jó, bocs. De én sem vagyok buzi. Hogy lehetnék egy lánnyal... izé?
– Hagyjál békén. - A lány kihúzott a kis szatyrából egy színes papírzacskót, ami tele volt összetört és felmelegedett csokidarabkákkal. – Kérsz?
– Kérek. Mér’ ilyen pici?
– Így szeretem, összetöröm.
– Figyelj, van neked egy kistesód, ugye?
– Igen, öcsém. Múltkor úgy megrugdosta egy osztálytársát, hogy az ordítva menekült a WC-re. Na, úgy el vagy anyátlanodva, vegyél még...
2.
– Te, nézd! Ilyen csokit ezer éve nem láttam! Úristen, én veszek ilyet!
– De hát nálam nincs annyi pénz!
– Nálam van. Gyerekkoromban sokszor ettem ilyet, először egy kiscsaj megkínált, ő úgy szerette, ha összetörte kis darabokra. Utána én is mindig úgy ettem!
– Jaj, hagyd már ezt a hülye nosztalgia-mániádat! Mi is ettünk nyalókát, emlékszem is, mennyibe került; úgy mondod, mintha ez olyan különleges volna!
A csokit ezután bevitte a munkahelyére; minden nap ott volt az asztala sarkán kis darabokban. Mindig lehunyta a szemét, amikor evett belőle, de a csomagolás egy kicsit más volt, meg úgy nem...
3.
Egy nyugdíjas házaspár lakik egy garzonlakásban. Az utálat tartja őket össze, szinte egymás szájába finganak és öklendenek. Naphosszat a tévé előtt ülnek, a férfi várakozó tekintettel törmelékcsokoládét zabál.
é é é é é é
Riporter kerestetik
– Jó napot kívánunk kedves hallgatóinknak. Másság című műsorunk harmadik számával jelentkezünk. Itt vagyunk a Pető-intézet egyik gyerekjátszójában. Mit csináltok itt, gyerekek?
– Festünk.
– És mit festesz, például te?
– Fákat és virágokat.
– Jól érzed itt magad?
– Igen, jól, mert vigyáznak rám, mert az az igazság...
– És mit szeretsz csinálni?
– Hát játszunk, alszunk, festünk, gyurmázunk, meg a múltkor sétáltunk. Voltunk a állatkertben.
– Szereted az állatokat?
– Szeretem.
– És mi a kedvenc állatod?
– A víziló, mert olyan nagy az ormánya.
– Nem az elefántra gondolsz véletlenül?
– Nem, nem tudom, én ezt az egészet... egyébként meg mi a retkes picsának kell itt engem folyton basztatni, hát nem látja, totál kretén vagyok, kakukk, ébresztő, a kezem olyan, mint egy rugó, a fejem tizenhárom helyen van megfúrva, nézd, bazmeg, itt, itt, itt, a szüleim élete miattam lett maga a pokol, és nincs pöcsöm, pedig legszívesebben egész nap csak basznák, csak basznák, csak basznák...
– Kedves hallg...
MIKOR INDUL A NAP, VAGY VÉGET ÉR, MIKOR TOMBOL A NYÁR, VAGY SÜVÍT A SZÉL, AKKOR NINCS JOBB EGY CSÉSZE LIPTONNÁL...
A túlélő szimfóniája
Vili bácsi temetésére igen sokan eljöttek. Ott volt Mari néni, Sári néni, Imre bácsi, Sanyi bácsi, Cocóka, Fertás úr, az öreg zsidó, Rizi néni, a felesége, Csele Gusztáv, Lali, Pali, no meg én.
Elég az hozzá, ahogy haladt ez a díszes menet, egyszer csak huppant egyet a halottaskocsi, s hirtelen kinyílt a koporsó fedele. Kinézett belőle Vili bácsi, majd felállt, és elkiáltotta magát:
– Emberek, csoda történt! Feltámadtam!
Örömében Mari néni rögtön meg is halt. Aztán sorra a többiek: Sári néni, Imre bácsi, Sanyi bácsi, Cocóka, Fertás úr, az öreg zsidó, Rizi néni, a felesége, Csele Gusztáv, Lali, Pali, s csak én nem.
No, ezen meg Vili bácsi csodálkozhatott el nagyon, mert hátrahőkölvén megbotlott, és úgy ahogy volt, leesett a szekérről és nyakát szegte.
Ezzel zárom is soraimat, drágáim, vigyázzatok magatokra, puszilok mindenkit.
1990. márc. 22.
Rádiójáték
– Itt állunk Zsír Cini zenestúdiójában. Mondd, Cini, jól hallottam, hogy valamilyen új hanganyaggal rukkoltok elő a közeljövőben?
– Igen, nagyon lelkesek vagyunk, igyekeztünk a maga nemében egyedülállót alkotni. Ízelítőül elmondom – mivel nem titok –, hogy az album címe: Köröm a táblán. Többek között hallható evőeszköznyiszorgás a tányér alján, körömcsikorgatás a táblán, hungarocelpapír egymáshoz dörgölése, szike rocogtatás a csonton, nyakcsigolya-ropogás, újságpapír zajos gyűrögetése satöbbi.
– És milyen a stúdió?
– Nagyon szeretünk itt lenni. Ez a természetes kiválasztódás stúdiója. Tele van pollennel, fűporral, macskaszőrrel, a sarokban vadkender áll, a földön szerencsére – mivel mezítláb mászkálunk – szaladgálnak a bogarak, pókok és egerek.
– Cini! Úgy tudom, megnyerted az idei Év Basszusgitárosa címet. Gratulálunk hozzá, és hát megkérdezném, hogy mit jelent számodra ez a díj?
– Természetesnek vettem, már vártam. Nyilván olyan teljesítményt nyújtottam ebben az évben – koncertek, új lemez stb. – hogy az lepett volna meg, ha más döntés születik. Én még ezt kiegészíteném azzal, hogy nemcsak hogy a legjobb, hanem a legtechnikásabb és a leginvenciózusabb basszgitáros is én vagyok. – ... És persze te vagy a legszerényebb is, ugye?...
– ... Szerény...?! Hát nézd. Ha azt mondtam volna, hogy én egy középszerű művész vagyok, és meglepett a díj, mert úgy gondolom, még fejlődnöm kell, akkor azt mondhatnád rám: szerény. Neked problémáid lehetnek a magyar nyelvvel, hisz épp az imént hangsúlyoztam, hogy a tudásom csúcsán vagyok, és a díj engem illet.
– Köszönöm az interjút. Kedves hallgatóim, mielőtt elbúcsúznék önöktől, engedjék meg, hogy egy kicsit elkényeztessem magam... zságázságázságá prijjjjafricc dzsűdibuzsi gácsí ppp.
Lelki hadviselés
(forgatókönyv)
Szín: Tipikus tárgyaló, egy hosszú tárgyalóasztallal
Szereplők: eurpoid típusú tipikus vezető menedzser
japán üzletember
az európaihoz és a japánhoz is kb 5-5 tagú saját fajtájabeli tárgyalódelegáció tartozik
Kezdőkép: az asztal szélén ül a két főszereplő, innen perspektivikusan látszik a többi ember
– bele vannak merülve a tárgyalásba, egyszerre beszélnek, majd láthatólag hosszú tárgyalás után megegyeznek
– mosolyogva kezet fognak: az európain látszik egyfajta ideges üzleti-félsiker-öröm, a japán pedig hajlong, sőt a másik kezét is a közös kézre teszi, erre az európai is alig láthatóan megijed, hogy ha nem reagál, ő kevésbé fog barátságosnak tűnni, ezért ő is rárakja a másik kezét; mindeközben a háttérben páran hátrahajolnak, a hosszú tárgyalássorozat utáni megkönnyebbülés látszik mindkét oldalon, a japánok kissé feszesebbek maradnak, de ez csak tükrözi az agresszivitásukat
– bezárják az ülést, a két mosolygó főalak azonnal elfordul egymástól, visszakomolyodik, valamint sietősen elindulnak kifelé
– a többiek egymással kezdenek beszélni, egy europid nyújtózkodik egy nagyot
Új kép: átlagos WC, a piszoárok végéből mutatja a bejárati ajtót
– bejön az europid; ideges fejjel, de megkönnyebbülten hugyozni kezd, közel a kamerához
– bejön a japán is – mindkettőn látszik egy századmásodpercre a meghökkenés, de mindkettőn azonnal látszik a „válság” fegyelmezett lerendezése – a japán a másik szélen, a kamerától távolabbra kemény arckifejezéssel, szamurájszerű mozdulatokkal bontja ki a gatyáját és kezd hugyozni; az europid ideges, mert a megkönnyebbülés szent pillanatát zavarták meg, mégis magára vesz egyfajta közönyös arcot; nézik a falat
Új kép: ugyanőket mutatják hátulról, mindketten mereven hugyoznak
– a japán felemeli a bal lábát (a képernyőn a jobbat, az europid felőlit), és egy finom kis reccsenést fingik;
– a recsegő hang hatására az europid odarántja a fejét; a kamera most a japán felőli oldalról mutatja az europid fejét;
– a japán még ráz is egyet a gatyáján, utána ugyanolyan merev fejjel nézi a falat; semmit nem változik, de benne van a levegőben: most ennek a merevségnek már jelértéke van
– az europid arcáról lerí: számára összeomlott minden, lemosták egy sakklépéssel; eddig eljutott karrierje során egy agresszív viselkedéssel erre a vezető posztra, de erre még ő sem számított, és erre egyszerűen – életében először – nemhogy válaszolni nem tud, de még kezelni sem tudja
– a japán – miközben az europid a kamera mellé, a semmibe néz mereven, akkurátusan befejezi a hugyozást, és rá sem nézve elmegy
– a zárókép az europid buta feje, mikor rájön, hogy már rég befejezte a hugyozást
Erotikus álom
1.
Aznap szemergett az eső, azonkívül tanítás sem volt az iskolában. Sam nem tudta, mit csináljon: se jó műsor, se valamirevaló rádiós program. Kinn pedig minden sáros, vizes volt; ez a barátságtalan idő Sam hangulatára is hatott. A kötelező olvasmánynak feladott „Bűn és bűnhődés”-t sem tudta olvasni, ugyanis, hogy-hogy nem, hiányzott belőle 17 lap. Így aztán végül is arra a megállapításra jutott, hogy valahol vesz egy Sportot, és ezt fogja olvasni. El is indult le az újságoshoz. Ott ezt a táblát látta:
HÉTFŐN
ZÁRVA
Posta
Hétfő lévén kénytelen volt elmenni az onnan két villamosmegállónyira lévő bódéhoz. A villamosra tíz percet várt; ez még hízelgő is volt a BKV-ra nézve. A szokásos várakozási idő húsz-huszonöt perc, ám a járatokat a BKV tovább akarta ritkítani. Sam elgondolkozott:
„Hogy lehet a járatot ritkítani? Ez olyan, mint amikor egy kopasz ember hajat vágatni megy a fodrászhoz. Micsoda hülyeség!” A villamos megérkezett. Az újságos azonban nem volt nyitva. „Hogy az Isten... Hát honnan a francból értesülhet az ember a napi eseményekről? És akkor még bent még rágják a fülünket, hogy olvassatok a politikai történésekről is!” Sam annyira belemélyedt a gondolataiba, hogy észre sem vette, hogy nézik.
2.
Egy nem túl jól öltözött, tízéves-forma fiú méregette Samet; látszott rajta, hogy meg akarja szólítani. „Ez biztos valami tipikus izgága hülyegyerek, amilyet már csomószor láttam.” A gyerek elkezdett fütyörészni, majd leült egy öregasszonnyal szemben lévő üres helyre. Aztán, úgy látszik, nem tetszett neki a hely, mert felpattant, és átült egy másik ülésre.
„Szerencse, hogy már csak egy megállót megyek!” – gondolta Sam nevetését visszafojtva.
Sam már a negyedik hírlapárusnál járt, így tehát sejthetően egy kissé idegesebb volt. Ez a bodega már nyitva volt. „Végre!” – gondolta Sam, és megszólította a kedves nénit, akinek hiányzott egy-két foga. – Csókolom! Ezt a Sportot kérem! – mondta Sam, s elvett egyet a kint lévő példányok közül, majd odadobott egy ötöst az újságárus elé. Már éppen indulni akart, ekkor azonban kiszólt az eladónő.
– Tegnapi!
– Mi tegnapi?
– Az újság.
– Igazán? Ilyen friss? – kérdezte Sam.
– Ilyen friss! – felelt gúnyosan az árus. Sam visszacsúsztatta az újságot a kötél alá, és visszavette a pénzét. „Teszek még egy próbát! Ha nem Sportot fogok olvasni, akkor valami mást. Remélem, van ennek a nyanyának valami újabb kiadványa!”
– Foci van?
– Nincs.
– És Ludas Matyi?
– Az sincs.
Ekkor Sam észrevett egy Képes Sportot.
– Az a Képes Sport mikori?
– Mlth... – morogta a nő érthetetlenül, miközben hiányos fogai közt majszolt valami almacsutkafélét.
– Nem értem.
– Múlt heti! – förmedt rá a nő Samre, akinek ettől teljesen elment a kedve az újságolvasástól.
– Ezek a mai fiatalok süketek, mert mindenük a Disco, és... – Sam vissza akart szólni, ugyanis ő utálta a Discót és az efféléket, ám ekkor közeledni látta a hazafelé menő villamost, s lihegve el is érte azt.
3.
Sam kedvenc kazettáit hallgatta, s mire az összesnek a végére ért, már a Híradó ment. Bekapcsolta a tv-t és lefeküdt elé, kényelmesen elhelyezkedve. A képernyőn azonban berregő hang kíséretében csíkok vonultak fentről le, élvezhetetlenné téve az adást. „Biztos megint a felettünk lakó porszívózik. No de ilyenkor?”
Samék fölött laktak Schneiderék, akiknek féléves kisgyerekük volt: emiatt nem hallgathatta Sam a magnóját normális hangerővel. Ha 4-es fölé tekerte a hangot, már kopogtak fentről. Schneiderék persze azt nem ismerték el, amikor kopogtak fenn. Például az asszony mindig fapapucsban járkált, így az ember innen alulról követhette Schneiderné lépteit.
„Hogy lehet 3/4 8-kor takarítani? No de majd én holnap megbeszélem vele!” – gondolkodott Sam. Ekkor váratlanul lekapcsolódott a tv, kialudt a villany, és Sam teljes sötétségben maradt ott az ágyon. Annyit még látott, hogy a vele szemben lévő kakukkos óra megállt hét óra ötven perckor.
„Mi ez? Úristen, mikor féltem utoljára? Ki kellene menni az óraszekrényhez, hogy hátha csak a biztosíték ment ki. De nem tudok megmozdulni. Miért? Már a villamoson is éreztem, hogy valami történni fog...” E pillanatban éles villanás vetett véget Sam gondolatainak. Még hallotta, hogy a bejárati ajtó nyikorogva csapódik, ekkor azonban elvesztette öntudatát és elájult.
4.
Egy különös lépcsőt látott maga előtt: a fokok számtalanul sorakoztak egymás mögött, majd elvesztek a homályban. „Elindulok, lesz, ami lesz!” – gondolta, s rá akart lépni az első fokra. Ekkor az egész lépcsősor megmozdult, s Sam utazott öt percig, mígnem felderengett előtte egy város képe. „Innen már gyalog megyek!” – gondolta, s lesietett a lépcsőről.
Az utcában sok-sok ember sietett mindenfelé, senki sem vett tudomást Samről, akinek viszont feltűnt valami. „Hol vannak innen a velem korabeli lányok? Mindenkit látok, csak őket nem.” Odalépett hát egy alacsony, köpcös emberkéhez, s megszólította:
– Jó napot! Mondja, hol vagyok?
– Nem értem!
– Ez lehetetlen!
– Ezt értettem! – mondta komolyan a férfi.
– Tényleg?
– Persze! De te messze élhetsz, elnézve téged.
– Igen!
– Tessék?
– Természetesen!
– Értem.
„Mi ez? Ez csak úgy ért meg, ha csupa e és é betűvel beszélek, a többi betűt nem érti meg? Na jól benne vagyok!” – Legyen kedves! Elregélné nekem, merre lelem meg nem éltes embereket, melyek nem legények? – küszködött Sam.
– E kérdést nehezen értem, de segédemmel elbeszélgethetsz! – s azzal kivett a zsebéből egy táskarádió-szerű gépet, s bekapcsolta.
– Szevasz! Lóri vagyok, a fordítógép. Tudok 394 nyelvet, ismerek 143 ABC-t, és remekül sakkozom! – hallatszott a hangszóróból.
– Elkérhetném e gépet? – fordult Sam az emberkéhez.
– Persze, de elemeket hetente cserélned kell benne!
– Kedves ember! Elteszem, rendben?
– Rendben! – ezzel elbúcsúztunk.
– Na, most hová, merre? – kérdezte Sam Lórira nézve.
– Először is kösz, hogy megszabadítottál ettől az „e” betűs hülyétől – hálálkodott Lóri.
5.
– Ismerem a várost, mint a tenyeremet! – recsegte Lóri, és körbevezette Samet a településen. Ez a hasonlat meg is állta volna a helyét, ha Lóri egy kicsit is hasonlított volna egy emberre. De ő csak egy fekete, dobozszerű valami volt; tetején egy piros lámpa jelezte, hogy mikor van üzemben. Sam még mindig nem értette, hová lettek a lányok. Ez a kérdés addig furdalta lelkiismeretét, mígnem odafordult Lórihoz:
– Te mondd! Hol vannak ebben a városban a lányok? És hol vagyok egyébként is? Mi a neve ennek a városnak? Mikor történik ez? És miért beszélt az a hülye csak e és é betűvel? És mi...
– Brr! Ennyi kérdést hogy tudtál összehozni, Sam? Majd apránként választ kapsz a kérdéseidre. De a legfontosabbra most válaszolok: Te most 1990 I. 29-en este 19 óra 58 perckor saját lakásodhoz közel vagy.
– Hogy?
Nézd, ez egy kissé bonyolult ügy. A te lakásodban van egy láthatatlan kapu: az ötödik dimenzió kapuja. E dimenzióba léptél most át tudtodon kívül. Ezt a kaput csak akkor lehet átlépni, ha valaki beszél a különböző alakokban megjelenő kapuőrrel. Te is ezt tetted délelőtt, amikor feleseltél az újságosnővel. Ő tulajdonképpen Trikox volt, az őr. Mivel megtetszettél neki, így este átengedett a kapun. Talán még hallottad is becsapódni magad mögött az ajtót. Tehát röviden: te most ott vagy a lakásban, ám egy másik perspektívában.
Egyben szerencséd is volt, hogy nem szólítottad meg Trikox legnagyobb ellenségét, Detoxot. Ő volt az a hülye kölyök a villamoson.
– És... – vágott közbe Sam.
– Még nem fejeztem be. Trikox téged hívatott küldeni arra a feladatra, hogy kiszabadítsd a Detox által összegyűjtött lányokat, akiket csak a „normál dimenzióból” származó hímnemű egyed képes megmenteni, igen egyszerű módon.
– Éspedig? – Samet egyre inkább érdekelni kezdte a dolog. – Mit kell tennem?
– Psszt! – csitította Lóri. – Halkabban! A levegő tele van a Detoxnak kémkedő repülő magnófüllel. Nézd, ott is egy! – súgta Lóri Samnak. A magnófül azonban váratlanul megfordult, és gyorsan elkezdett repülni Detox palotája, a távolban magasodó Detoxia felé.
– Úgy látszik, hallott valamit! – mondta ijedten Sam. – Most mi lesz?
– Nem tudom, nem sok jót sejtenek a diódáim! – felelt Lóri.
Ekkor váratlanul egy vonósugár kapta el Samet és újdonsült barátját, és beszippantotta őket Detoxiába.
6.
A palota csupa fényűzés volt, telis-tele egzotikus növényekkel. A tágas terem közepén, ahová vitték őket, medence csillogott. A falakon aranyozott keretű festmények lógtak, furcsa stílusban megfestve. Két őr fogta közre Samet, akinek a zsebében lapult Lóri. Hirtelen az őrök leborultak, a terem végén pedig kinyílt egy ajtó, és trónján megjelent Detox.
– Isten hozott, idegen! – mondta Detox fényes hangon.
– Jó... jó napot! – dadogott Sam, aki azelőtt még sohasem látott Detoxhoz hasonló formájú dolgot. Az uralkodó talán egy feltekeredett puhány csigához hasonlított.
– Látom, Trikoxnak megnyerted a tetszését! – mondta gúnyosan. – Csak nem a lányaimat akarod kiszabadítani? – kérdezte mosolyogva, s megnyomott egy gombot a trón karfáján. Erre előjött a trónszék mögül két tizenhétéves-forma lány. Sam megdöbbenve vette észre, hogy a két lány két osztálytársa. A lányok, úgy látszik, nem ismerték meg, mert szinte gépiesen kezdték mondani: – Üdvözlünk téged. Boldog lehetsz, hogy a hatalmas és jószívű Detox vendége vagy. Mi is sokat köszönhetünk neki, aki apánk helyett apánk.
Detox intett egyet, mire a lányok elvonultak.
– Látod, fiam, nem kell tartanod tőlem. Vendégül látlak, de ha rosszban sántikálsz, kénytelen leszek feladni vendégszeretetemet. Engedjétek el! – fordult az őrökhöz, akik engedelmesen távoztak a tágas teremből.
– Hű, ezt megúsztuk! – szólalt meg Lóri Sam zsebében. Az ajtó, ahol Detox kijött, most újra bezárult, Sam és Lóri egyedül maradt.
– Te Lóri! – fordult barátjához Sam –, te biztosan tudsz valamit mesélni arról, hogy történt ez az egész eset a lányokkal, és mit tehetek én értük.
– Hát, ez bizony hosszú történet. Ha kicseréled az elemeimet, akkor újult erővel elbeszélhetem neked az Ötödik Dimenzió Birodalmának történetét.
7.
Hajdan virágzó birodalom volt e földön, s tán máig is az lenne, ha nem született volna meg 340 éve Detox. Ő a jóságos Altdetox és Toxina gyermeke volt. Kiskorában irigy volt, mindig verekedett, szülei nevelése ellenére. Mikor 1903-ban meghaltak a szülei, őrá szállt a trón. Már ekkor rettegett tőle népe; kegyetlen rendeletei nyomorba döntötték őket. A legborzasztóbb az volt, hogy minden héten más lányt vett feleségül, s akit „megunt”, tovább is a foglya maradt. Ma is él ez a rendelete, ezért nem látsz te egy lányt se. Detoxnak testvére is van, Trikox, akit Detox kitagadott a hatalomból, s elűzte. Trikox viszont még elhozott onnan egy titkot, amelyet nem tud senki, csak ő – a lányok megszabadításával kapcsolatban. S amikor ő az Első Három Dimenzió Birodalmából átenged valakit a kapun – s ez kb. 300 évenként fordul elő –, elárulja neked a titkot.
– Te ezt honnan tudod ilyen jól? – vágott közbe Sam leplezetlen türelmetlenséggel.
– Háát... ööö... szóval... azaz...
– Csak nem??
– De igen.
– Hát, persze, hiszen minden alakot fel tudsz ölteni te is. Ez igazán jó ötlet volt, így becsempészhettelek gonosz bátyád udvarába. Na most végre mondd, mi az a titok, amivel kiszabadulnak a lányok.
– Csigavér! – hűtötte le Lóri, azaz Trikox. – Nem szabad elsietni a dolgokat! Menjünk szépen sorjában! Először meg kell szerezned a Detox által beadagolásra szánt ANTISEXIN tablettákat. Ha ezt megeteti velük Detox naponta, a lányokban semmi vágy nem ébred, ugyanakkor elkezdenek Detox hatása alá kerülni, s amire Detox gondol, azt kimondják. Ezért beszéltek veled olyan furcsán az...
– Az osztálytársaim! – kiáltott fel Sam.
– Igen, két lány az osztályodból: Andy és Alex.
– De ők... mit keresnek itt?
– Detox kiszimatolta, hogy téged foglak átengedni a kapun. S engem galádul becsapva elküldött anyám sírjához, mondván, hogy feltörték a sírt. S mialatt én megjártam a temetőt, ő Andy és Alex előtt is kinyitotta a kaput. Azért engedte át őket, hogy téged megzavarjon ezzel, s ezért hívatta őket színed elé.
Sam – s ezt Detox nem tudhatta – vonzódott Andyhez, akinek a szemei is gyönyörűek voltak. Sam már régóta remélte, hogy Andy talán egyszer őrá is ránéz azokkal az igéző barnászöld szemeivel. Régóta álmodozott róla, elképzelte meztelenül, ahogy ott áll nyitott szemei előtt. Andynek az alakja is jó volt: Samnél egy fejjel alacsonyabb termete arányos idomokat rejtett. S ezen álmodozás után különösen jól esett neki megtudni a titkot, melyet Trikox mondott el neki.
8.
Ezt a titkot, amelyet akadozva adott elő Trikox.
– Először is... Megszereztem az ANTISEXIN tablettákat... ne kérdezd, hogyan, majd egyszer elmesélem, szóval ezeken a lányokon különös átok ül, Detox átka: csak Detox használhatja a lányokat... ha valaki csak egyet is... szóval... izé... hatalmába kerít... (Trikox örült, hogy így kivágta magát ezzel a kifejezéssel), akkor a többi lány is szabad lesz, s Detox elpusztul. Ezért őrzi ilyen jól a lányokat. De mi túljártunk az eszén! Gondoltam, képes lennél rá..., hogy az egyiket... szóval...
– Persze! – ragyogott fel Sam ábrázatja. – De, ugye, én választhatok? – kérdezte vigyorogva.
– Hát... rendben!
– Halljuk a terved! – mondta türelmetlenül Sam.
– A tervem alapja... – kezdte komolyan Trikox –, hogy én minden alakot fel tudok ölteni. Mi lenne, ha teszem azt... kulcs lennék? Történetesen... ööö... – és kíváncsian, várakozóan kacsintott Samre, aki rávágta:
– Andy!
– Szóval, ha történetesen Andy szobájának a kulcsává alakulnék át?
– Remek! – ujjongott Sam. – Mikor?
– Minél előbb, annál jobb! Én kinyitom a szoba ajtaját, adok nektek fél órát. Az csak elég! Addig megyek, s valahogy lefoglalom Detoxot. Indulás, usgyi!
9.
Sam benn volt Andy szobájában. A lány göndör haja máris megigézte őt.
– Te... Andy... én már rég... rég el akarok mondani neked... valamit... – hebegte.
Andy meglepődve fordult hátra. Valami könnyű hálóingszerű ruha volt rajta, mely átlátszott, s így Sam szabadon legeltethette szemeit Andy isteni mellein, melyek mintha Samre kacsintgattak volna.
– Mit? – kérdezett vissza egyszerűen Andy.
– A... azt – nyögte Sam, s érezte, hogy nadrágja megfeszül –, h... hogy szeretnélek...
Andy mélyen belenézett szép, barna szemeivel Sam szemébe. Ma nem kapott tablettát, így maga sem tudta, miért, különös érzése támadt... Mintha valahol belül... valami megkeményedne... de nem biztos...
Ha a szavak nem érnek semmit, a tettek beszélnek. Sam egyszerűen rátapasztotta éhes ajkait Andy szájára, és kezeivel elkezdte felderíteni Andy domborzati viszonyait. Ám Andy kezei sem lazsáltak...
*
– Hát téged mi hozott ide, öcsém? – kérdezte a hatalom hangjával Detox Trikoxtól.
– Egy kérésem van hozzád! – felelt bátran. Ez a bátorság megdöbbentette Detoxot. Ehhez nem szokott hozzá. – Halljuk! – mondta mogorván és kurtán.
– Szeretnék egy lányt felhozni ide onnan „lentről”.
– Oh, mily nemes gondolat! – vigyorgott Detox, aki már sejtett valamit. – Végre véged! – Trikox számított e fordulatra, de örült is, ezt gondolva: „nemsokára neked is, te elfajzott Altdetox-sarj!” Ekkor azonban eltalálta egy lövés, és Trikox – holtan esett össze.
*
Andy először pofon akarta vágni Samet, ám aztán lassan, de biztosan átengedte magát az örömnek. Már mindketten meztelenek voltak. Andy Sam kezeit vezette saját testén, mialatt bőre egyre pirosabb lett. Sam pedig Andy kezébe adta kemény hímtagját, s kérte, hogy simogassa. Így simogatták egymást két-három percig, mialatt Andy melle teljesen megkeményedett, s isteni nyílásából is nemes váladék kezdett szivárogni.
Sam nem bírta tovább... megfogta hímvesszőjét, és valósággal felöklelte Andyt, aki fájdalmas-kéjes sikollyal nyugtázta Sam kedvességét. Az izgalom nagysága miatt hamar befejezték, s csak ekkor jutott eszébe Samnek, hogy mit is jelentett ez a tett. Most, hogy magáévá tette Andyt, elégtételt érzett. Kellemes bizsergés lett rajta úrrá. Tán el is felejtette, hogy Detox, és testvére, Trikox, akinek jó barátja lett, elpusztult. Csak Andy érdekelte: újra szájon akarta csókolni, de ebben a pillanatban...
10.
Sam keze tapogatózva találta meg az ébresztőóra gombját. Nagyot ásított, majd felkelt.
„Hű, de jót álmodtam... Ez az átkozott iskola is mindig a legrosszabbkor szól közbe... De mi ez?” – nézett végig az ágyán, ahol középtáján egy kis folt éktelenkedett. S ekkor mindent megértett, és ezzel véglegesen magához is tért.
„Milyen óra lesz ma? Jaj, már megint nem tanultam. Hány óra? Úristen, 7 óra 50! Mindjárt elkések!” A táskát hóna alá csapva felkapott a konyhában egy szelet párizsis kenyeret, s berohant az iskolába.
Természetesen elkésett, s ahogy belépett a tanterembe, egyből Andyt látta meg. Sam elvörösödött, fülei is egészen pirosak lettek.
– ...
– S... semmi!
– Ülj a helyedre, és legközelebb se forduljon elő, hogy elkésel!
– Igen.
Sam nem tudta levenni a szemét Andyről. Újra eszébe jutott az álom, s lesütötte a szemeit. Andy is észrevette ezt a változást, szünetben oda is ment hozzá.
– Te Sam! Mondani szeretnék valamit!
– Nekem? – lepődött meg a még mindig kába Sam.
– Kinek másnak? – kérdezte Andy. – Azt akartam kérdezni, hogy... valami ba...
„Ba...?” – gondolta Sam. Szóval tehát igaz lehetett? – lepődött meg, s már nyúlt, hogy újra érezze Andy szép formás melleit.
– Mit akarsz? – sikoltott fel Andy, és egy pofont kent le Samnek, akit ez magához térített. – Csak azt akartam kérdezni, hogy valami bajod van? – fűzte tovább a szót Andy.
– Ugyan már, semmi! Főleg veled nem, akit magamévá tettelek! – s azzal nevetve kiszaladt az udvarra. Andy ott maradt egyedül, s nem értett semmit az egészből. „Hogy engem?” – s a fejét csóválva, de kíváncsian indult ki az udvarra, Sam után.
Újra az űrben
Szereplők:
A, B: lányok
C, D: öregasszonyok
E: férfi
A buszsofőr hangja
Utasítás a rendezőnek: Az egymás melletti szövegek (A-B-vel, C-D) egyszerre hangozzanak el!!! A mű igen gazdag gesztusjátékot igényel, a szöveg szinte másodlagos
Színhely: busz
(C, D ül, A, B mellettük, a korlátot fogva áll)
(JOBB CSATORNA)
A: Most fejezem be a témavázlatot, ha hazaérek.
B: Aha. Kint volt a HÖK-irodán, hogy indul valami spec szeminárium. Azt hiszem, az ízeltlábúakról fognak beszélni.
A: Mármint hogy?
B: Hát ilyen ingervizsgálat meg szaganalízis, tudod, ilyenek.
A: Aha. Várjál... azt hiszem, nekem van egy könyvem ebből a témából, a... várjál, mi is a címe... ö... Mezőn élő rovarok, igen. Azt nem tudom, ki írta, ne is kérdezd.
B: Tényleg?
A: Aha. Ha akarod, kölcsönadhatom.
B: Ö... aha, ez jó lesz.
A: Jó, akkor holnap hozom.
B: Jó, hát holnap vagy holnapután, tök mindegy.
A: Jó, fölírom, mert tök feledékeny vagyok, főleg így délután tompa már az agyam.
B: Hát én is mindent mindig elfelejtek. De mondom, nekem bármikor jó. (az órájára néz)
A: Késésben vagy?
B: Hát, enyhén szólva kissé késésben vagyok.
A: Miért, hova mész?
B: Angolra.
A: Hányra?
B: Fél hatra.
A: És most mennyi az idő?
B: Fél hat múlt hat perccel.
A: Huh. Nem semmi. Mondjuk én is mindig elkések mindenhonnan. De én úgy szoktam, hogy ha már elkéstem, nem izgatom már magam. Na helló, én leszálltam. (az ajtóhoz áll, jelez)
B: Ja jó, akkor helló!
(BAL CSATORNA)
C: Őt meg a májrák vitte el.
D: Bizony...
C: A Babi is az intenzíven fekszik.
D: Jesszusom! Miért?
C: Neki meg trombózisa volt, amikor beállított hozzá a fia, és utána jöttek a rendőrök, és elvitték, és utána lett trombózisa.
D: Ne beszélj...
C: Nem is csodálom, neki is, most vízdíj meg minden, hát ne haragudj, ki az, aki ki tud fizetni nyolcezer forintból négyezer rezsit?!
D: Nem tudom...
C: Jaj, képzeld, a múltkor állok a gyógyszertárban, akarom venni a TIRAXINOLT visszérre, és kiderül, hogy nincs annyi nálam, mert valami kétszázzal felment az ára.
D: Psssz... Hát, nem is tudom, mit mondjak.
C: Hát én esküszöm neked, bejártam a fél világot, de még ilyen drágaságot nem tapasztaltam sehol.
D: Hát én sem.
C: Mert itt az a baj, hogy nincsenek a bérek az árakhoz igazítva, nem? Mer’ vegyük csak Ausztriát. Hát hány ezer schillinget keresnek azok?! Ezer meg kétezer schillingekkel könnyen jönnek itt, aszt a Váci utcában bármit ki tudnak fizetni. Ugye?
D: Hát... igen. Borzasztó, ami már itt van. Na, én megyek.
C: Szervusz, kérlek, angyalom.
D: Szervusz, szervusz. Vigyázz magadra.
C: Szervusz, te is, drágám, szervusz.
(KÖZÖS)
Buszsofőr hangja: Móricz Zsigmond körtér.
D: Leszáll? (B-hez)
B: Nem. (félreáll)
(A sietve, D nagyon lassan száll le, E részeg, lent áll és türelmetlenül vár D-re, majd támolyogva felszáll)
(B méregeti az előtte megüresedő helyet, majd leül C mellé)
(kis szünet, E támolyog)
E: (körülnéz, és a tőle viszolygók arcába néz, fintorog, vicsorog, utálkozik) Eeeeeee! Neeeee! Böeeee! Bvvvvvv! (B és C az ablak felé fordulnak)
(E odaér C-hez, belenéz az arcába, aki még mindig kifele néz) Böeeeee! Mer’ faszok vagytok! Gecik, bazmeg! (mélyen belenéz C szemébe) Öee! (C megrebben, de feszülten tovább néz kifele) Kivegyem a faszomat, he?! Nem dobok húgyot, érte’?! (már B-hez) Mit néző’ te meg! Mi?! Engem, bazmeg? (felnéz, kifele réved az ablakon, láthatólag gondolataiba mélyed) Mer’ a szaki, ő a májer, mi? Geci, egy retkes geci! Mi?! (az ajtó felé tántorog, így jelez)
Buszsofőr hangja: Kosztolányi Dezső tér.
(E leszáll)
C: (kis hatásszünet után B-hez) Ilyen embereket...
B: (C-hez) Igen, sajnos...
C: Ilyet még nem láttam.
B: Hát...
C: Mi lesz ebből az országból... De maga még fiatal, én meg már öreg vagyok, én már nem érem meg, hogy jobb legyen...
B: (fintort vág)
C: Maga még tanul, kedveském?
B: (vontatottan) Hát... igen.
C: És hol? Reáliskola? Főiskola?
B: Az ELTÉ-n...öö...főiskolán.
C: Hm... az én unokám is... autószerelőnek tanul... már úgy várja, hogy levizsgázhasson, tudja?
B: ...
C: Maga milyen szakmát tanul?
B: Én... ööö... ilyen kertészhez hasonló.
C: Az szép! Nézze csak, hogy nézi magát az a fiú, hm!
B: ... (nem néz oda)
C: Hát szóval... még az a szerencse, hogy maga ilyen becsületes. Mondja, szokott templomba járni?
B: Hát...
C: Hát én csak azt mondom, hogy éljen becsületben, tisztességgel, és mindig legyen ilyen csinos, és azért szakítson időt vasárnap arra az egy órácskára a templomra is.
B: Jó. Csókolom. (feláll, jelez)
Buszsofőr hangja: Tétényi út.
C: Viszontlátásra. Jaj, hol a szatyrom. Itt van. Jó’ van.
é é é é é é
Teszt
Gyengeelméjű Ön? (a megfelelő választ kérjük bekarikázni)
1. Igen, gyengeelméjűnek tartom magam.
2. Nem, nem tartom magam gyengeelméjűnek.
3. Ezen még nem gondolkoztam.
1: 4p.; 2: 5p.; 3: 6p.
Értékelés: 4-6p.: Ön gyengeelméjű.
Brutalitás
Tépett kenyér
Véres tenyér
Akasztófahurok
Rettenet-burok.
Csüngő csontok
Mócsingos csonkok
Halál-ízű bogár
Szétvert fejű polgár
Csöpögő szemgolyó
Dühöngő kék bolygó
Míg botod kemény
Van még remény:
Agyonütött cigányok
Véresre kúrt lányok
Lehányt agyú buzik
Szétszaggatott puszik
Tépett-arcú bőrfoszlányok
Dögvér-szagú oroszlánok.
Térítő keresztek.
őrjítő keresztek.
Hiába kerestek.
Elhunytam.
Végem.
Amen.
Oh.
Fúj a szél
(„Haj, Dunáról...” dallamára)
Ha verek, ha nem verek,
A babámhoz nem megyek,
Dunáról fúj a szél!
Ha a faszom nem verném,
Depressziós se lennék,
Dunáról fúj a szél!
Háromszor is naponta,
Mert a babám azt mondja,
Dunáról fúj a szél!
Ha a babám nem mondja,
Az anyámnak sincs gondja,
Az ondós lepedőre!
Csajok csilingelnek
Csajok csilingelnek, csitrik csiripelnek. Csönd sosincs.
Üvegemen homály-pók sző.
Véresedő szemem előtt kocsonya. Remeg és ráng a hangközeg,
ezer kis láng csap fel, éget a repülő hangszál-parázs, Süví-
tenek rémes pálcáitok, ostoba vasszűzek, amazon-nyilai-
tok zápora átlyukasztja dobhártyámat, kiszakad már bizton-
ságos genny-bölcsőjéből, vadul fröcsköl, pusztít, döfköd,
lüktet az idegpályák felizzott szövevénye,
Minden áll, Nyugszik, Abbamarad, Leül.
Újra megy. De ez más. most már csak működik. Melegen remeg. Hagyja,
hogy mozgassa a már jól ismert dallamsor. Engedelmesen simul
tengelyébe, s visszhangozva suttogja befelé:
„Csajok, a büdös életbe, hagyjátok már abba ezt az
örökös visítozást!”
Az iszapember
Kezdetben szépek az álmok,
Melyek kapcsolatra csalnak,
De én csak olvadva ázok,
S látomásaim nem hagynak.
A sok kérdőjel áztat,
Mialatt alaktalanná fogyok,
Jellemtelen víztömeg hibáztat,
S elsőként a mederbe rogyok.
Tudom, nem leszek más, csak
Csillogó részecske az árban,
De kulcsom előbb-utóbb még
Elfordul a zárban.
Széthullott testemen
Lábak tipornak szelíden,
S helyemen mélyedés csak,
Én pedig távozok szegényen.
Üres a fejem
Egy sivár sivatag az agyam,
Kezem nem tudja, mit tegyen,
Csak elindul higgadtan,
Mint könnyű hajó a tengeren.
A nagy Semmi részlete
Birtokolja szürke elmém,
S fejem tudat-készlete
Szép lassan távolba elvész.
Nem tudok megszólalni,
Kongva zúg benn a csend,
Semmit nem tudok vállalni,
Belül abszolút a rend.
Témám, rémám szinte semmi,
S így nem tudok írni,
Álmos sorokat papírra vetni –
Ezt nem sokáig fogom így bírni!
Kínzó vágy
Bensőmet a sütő Nap tépi,
Lelkemet a szabadság kéri.
Nem törődtök velem, dögök,
Nektek mindegy, mit köpök:
Vért, hányást-testet vagy megfáradt lelket,
Ti a depresszió kerekén csak egyet tekertek.
Megfullaszt a közönyötök,
de rántanék egyet a tökötökön!
Költészetem szénakazal
Zilált, száraz, nevetséges, szánalmas
Gyermeteg, feledhető, ötlettelen, szánalmas
Gyomrot rontó, zsíros pacal.
Már a pisám is szar.
Károsz I. könyve
1. nap - Végezetül is ezt mondta Isten: Pusztítsuk el az embert, kit egykoron a magunk képmására alkottunk, hozzánk hasonlóvá. Ne uralkodjék többé a tenger halain, sem az ég madarain, sem az állatokon, sem az egész földön, sem azon, ami a földön csúszik-mászik. Isten kiátkozta őket, és ezt mondta nekik: ne szaporodjatok, ne sokasodjatok, ne töltsétek be és ne hódítsátok meg többé a földet. Ne uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, sem a földön mozgó élőlényeken!
Azután ezt mondta Isten: elveszek tőletek az egész föld színén minden maghozó növényt, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: mindez ne legyen már a ti eledeletek. Ezzel eltüntette a föld színéről Isten az embert, férfit és nőt.
Azután ezt mondta Isten: Minden földi állattól, az ég minden madarától és minden földi csúszómászótól pedig, amelyben élet van, megvonok minden zöld növényt. Ne tartsa el a föld a különböző fajtájú élőlényeket: a különböző fajta barmokat, a csúszómászókat és egyéb földi állatokat. És úgy történt. Leölte Isten a különböző fajtájú földi állatokat, a különböző fajta barmokat, meg a föld mindenféle fajta csúszómászóját. És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este és reggel: első nap.
2. nap - Azután ezt mondta Isten: Ne pezsdüljenek többé a vizek élőlények nyüzsgésétől, ne repdessenek madarak a föld felett, sem az égbolt alatt. Azután megátkozta azokat Isten: Ne szaporodjatok, ne sokasodjatok többé, és ne töltsétek meg a tenger vizét, a madár se sokasodjék a földön. És elpusztította Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különböző fajtájú úszó élőlényeket, és a különböző fajtájú madarakat. És látta Isten, hogy jó ez. Így lett este és reggel, második nap.
3. nap - Azután ezt mondta Isten: Ne legyenek többé világító testek az égbolton, ne válasszák el a nappalt az éjszakától, és ne legyenek meghatározó jelei az ünnepeknek, a napoknak és az esztendőknek. Ne legyenek ezek a világító testek az égbolton, ne világítsanak a földre. És úgy történt. Eltüntette Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy ne uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy ne uralkodjék éjszaka; meg a csillagokat. Kioltotta azokat Isten, hogy ne világítsanak többé a földre, és ne uralkodjanak többé nappal meg éjszaka, és ne válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó ez. Így lett este és reggel, harmadik nap.
4. nap - Azután ezt mondta Isten: Ne növesszen a föld növényeket, füvet, amely magvakat hozott, gyümölcsfát, amely fajtájának megfelelő növényeket termett, amelyben magva volt a földön. És úgy történt. Nem hajtott többé a föld növényeket: füvet, amely fajtájának megfelelő magvakat hoz, és gyümölcstermő fát, amelynek egykoron ugyancsak fajtájának megfelelő magva volt. És látta Isten, hogy ez jó.
Azután ezt mondta Isten: Ne gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, többé ne válhassék láthatóvá a száraz. És így történt. Megvonta Isten a száraztól a föld nevet, az összegyűlt vizektől pedig a tenger nevet. És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este és reggel: negyedik nap.
5. nap - Azután ezt mondta Isten: Ne legyen többé boltozat a vizek között, ne válassza el többé semmi a vizeket. Azután visszavette Isten a boltozattól az ég nevet. Lerombolta Isten a boltozatot, újra egyesítette a boltozat alatt lévő vizeket a boltozat fölött lévő vizekkel. És úgy történt. Így lett este és reggel: ötödik nap.
6. nap - Látta Isten, hogy a világosság sem jó, és eltagadta Isten a világosságtól a nappal nevet, a sötétségtől pedig az éjszaka nevet. Akkor ezt mondta Isten: Ne legyen többé világosság! És lett sötétség. Összeolvasztotta Isten a világosságot a sötétséggel. Nem volt többé a kietlen és puszta föld sem, nem volt a mélység fölött sötétség, Isten lelke nem lebegett többé a vizek fölött.
Legvégül eggyé tette Isten a mennyet és a földet. És látta Isten, hogy minden, amit csinált, igen jó. Így lett este és lett reggel: hatodik nap.
7. nap - Így lett semmivé a menny és a föld és azoknak minden serege. A hetedik napra elkészült Isten a maga munkájával, amelyet már régóta jónak látott megtenni, és megpihent a hetedik napon egész pusztító munkája után. Azután megáldotta és megszentelte Isten a hetedik napot, mivel azon pihent meg Isten egész romboló és pusztító munkája után.
Ez a menny és a föld végének története.
Szeretet
Szereplők: Férfi
Kutya
Néha belépő feleség
FÉRFI: Na gyere, te hülye-hülye dög! Lógatod itt ezt a nagy lapos füleidet nekem! Egyszer megzabállak úgyis, te dinka jószág, te! Nézzél csak, úgy, bámuljál gazdira, szép nagy szemeid vannak, úgy! (belép feleség, szótlanul tesz-vesz a szobában) Már megint itt vagy, he? Tűnés ki a szobából, rozoga... nem érdekel a dumád... nem süketelünk itt nekem. Takarodj, azt mondtam. Nincs több dobásod, jó? Nincs több dobásod. (a nő kimegy) Mokszikám, falom azt a buta arcodat! Na, mit szó’sz, milyen a meggyszósz? Szaros kis tökös, büdös állat vagy, hallod! De az enyém, az enyém! Nem adlak senkinek, főleg ezeknek a szemétládáknak nem! Ha kérnek, elhajtjuk őket, de el ám, jó? Jó? (belép feleség, teregeti a mosott ruhákat) Te mit jössz be állandóan? Járatod a gépet megint?! A faszért mosol állandóan, ha kell, ha nem! Kuss! Amire utasítalak: Ki-mész-in-nen! Megértettük egymást?! Na, csámborogjál ki, Róza! (kimegy) Mi majd elleszünk kettesben, igaz? Mi van a fejedben, hú, de kíváncsi lennék! Szeretet az, szeretet, abban a hülye agyadban, sok-sok szeretet!
Csiga maga-maga
Csigási már általános isibe járt. Egy reggel felkelt, és anélkül, hogy kinézett volna az ablakon, tudta, hogy esik. Feküdt az ágyában; kegyetlenül rossz kedve volt. Elkezdte halkan, aztán egyre hangosabban mondogatni: – Nem akarok iskolába menni, nem akarok iskolába menni, nem akarok iskolába menni... – Közben fölkelt, megmosakodott, felöltözött, elrakta az ágyneműt, megreggelizett, öt percet pihent, felvette a kabátját, majd távozott az iskolába. Bár minden mozdulatában volt valami durva agresszivitás.
összeomlik a lelkem,
mindenki belőlem zabál.
minden úgy rossz, ahogy van...
menjetek a francba.
Életem III.
Elnyomtam, zsaroltam, szadiztam.
Mostanra már kongok, üres vagyok.
Gurít az idő az élet nehéz úthengerén.
Guríthatna már egy akadályt is elém.
Legyen ez a szerelem.
Nyomja el végzetem – a magányt.
Tépjen ki a lelketlen unalom karmaiból,
bárha sebes lesz is testem-lelkem.
Szaraimból húzzon ki, mert ha azok
beszáradnak felettem, nincs többé se
segedelem, se menekvés.
Hozzon életet az életembe,
Végzetet a végzetembe.
Összegzet
Láttam, amit láttam.
Hittem, amit hittem.
Adtam, amit adtam.
Kaptam, amit kaptam.
Zúztam, amit zúztam,
Púztam, amit púztam.
Haraptam, amit haraptam
Haladtam, amit haladtam.
Bírtam, amit bírtam,
Írtam, amit írtam.
Szidtam, amit szidtam,
Ittam, amit ittam.
Ettem, amit ettem,
Tettem, amit tettem.
Lettem, ami lettem.
Összegzés
Sokat írtam. De mi változott?
Majd tábla csüng szobám ajtaján:
„Depresszió csak péntek délután!”
Egyszer a kedvenc könyveit elszedik,
Elé papírlapot tesznek,
Azután meg ellenőrök jönnek, kik
Számolnak és értékelnek.
S ha ez vagy az nemtetszőnek tűnik,
Az embert s írást zúzdába küldik.
é é é é é é
50 év múlva
Itt jön már a hat vén,
pocakos és kopott,
utoljára ülni
egy színes PIF-napot.
Böfögnek és fingnak,
isszák a sok kólát,
„Kéne egy csaj azért”,
az isten az anyját!
*
Riporter kopogtat,
a nagy ajtó nyílik,
Leves Neves Nemes
szeme tágra nyílik.
„Mondana-e mester
valamit a gépbe?”
Az öreg bölcs jaj de
furán ül a székbe.
„Igaz-e, a PIF-ben
Simánszki az Jenő?”
„Hát persze, hogy izé,
no meg a blöblöbő.”
*
Erotikus night-show
megy a hold-tévében,
Csigási már petyhüdt
„brontját” veri éppen.
De a csöngő kongat,
furcsán, durván, gazul,
a vén trottyos Csiga
káromkodva lazul.
Zsír, a régi barát
vigyorg az ajtóban,
említik mindkettőt
a napisajtóban.
– Ki szorít el, ki, ki? –
pattan be a Zsíros,
de látja, rosszkor jött,
a helyzet de kínos.
„Hogyha most már itt vagy,
gyere be, cimbora!”
Mindjárt előkerül
Csiga üveg bora.
Aztán Csiga szusszan,
nyújtóz csücsörítve,
valamit motyogva
zuhan le a székbe.
„De jó volt!” – De mostan
Zsíros kerül sorra,
jobban süvít, mintha
tizenéves volna.
Bevált az új módszer,
Tőkés László esik,
lelke elszáll, útját
Az angyalok lesik.
*
Biz’ Simánszkiéknál
nagy a felfordúlás,
verekszik a család,
nem lesz este kúrás.
Simánszki Adrienn
védi a gyereket,
akit néha apa
el-el-elvereget.
„Fiam, amíg az én
kenyeremet eszed,
ezt a rohadt zenét
itthon fel nem teszed!”
„És nem nekem tanulsz,
hisz magadnak tanulsz,
Istenben sem hiszel,
higgyél, vagy elfajulsz!”
„Vajon kire ütött
ez a gyerek, anyus?!”
Adrienn szól: „Inkább
gyere ágyba, apus!”
A fiatal poéta esete irodalomórán
Oldalról megböktek.
Talán meg sem érezném,
De megcsap az enyésző, s
emésztő szótár-illat.
Még egy pillanat, s
balra fordulok
információra várva.
Valami baj lehet,
mert nem hallok semmit,
S nem akar szólni semmit,
Pedig oldalról megböktek.
Oldalról megböktem.
Talán meg sem érezné,
de megcsapja a
kíváncsiság fiatal illata.
Egy pillanat, s
jobbra fordul:
Vár az információra.
Már nincs baj,
Szándékosan nem mondok semmit.
Hiába böktem meg oldalról.
Csúcs ez az érzés! Csúcs?
Istvánhoz**
Zolikám****, nem láttad itt
Sétálni a parapszichológiám?
A múltkor az a perszóna kifogásolta
Rettenetes közhely-filozófiám.
Görnyedt háttal, púpos mellel
Oly ambivalens lett a fizika-dogám,
Nem láttad itt sétálni, Zolikám****?
A Közhely-folyó partján
Egy szomorúfűz ága letörik,
Szólj igazat, s a fejed betörik!
Ilyen az élet, a pénz nem boldogít,
S a sok zsargon megbolondít.
Kedves osztálytársam kiköt
A folyó szélén, itt a parton,
S csónakja nem magáért beszél,
Kegyetlen, szűk-szemű zsargon.
ő a folyó őre, a kevély
álszó-szóró személy.
Lassan belefulladunk:
Egy oly sors felé haladunk.
Így írtok ti II.
(avagy ki hogyan írná le a PIF halálát)
1.
Végül nem lett felfedezve a civilizáció eme fátuma, az űrhajós pedig hiába lett depressziós, egy fia hírnevet sem tudott realizálni. Bár szerettem ezt a csapatot, hiszen olyen jókat lehetett beszélni abban. De már a stilaritása sem menthette meg a sínylődő fiúk sírba való hanyatlásának
(1. pesszimistáknak) – megcselekvését. Ezzel egy jó dolog dőlt ki a sorból.
(2. optimistáknak) – gondolatától, melyet végül elvetett, s egy jó nagyot rejszolva mindent elfelejtett.
2.
– Bassza meg a sok kurva csitri, hát senki sem áll velem szóba? – tette fel hősünk a költői kérdést. Ám egy perc múlva két lány is nyalakodott rajta. A tv-ből a lihegés közben hallotta, hogy feloszlott a PIF. – Baszni rá... Ááá... De jó... Még... Még...
Lehet, hogy csak álmodott?
3.
Szerettem e csoportot,
Nem űztem belőle sportot.
Sajnos már végük lehet,
Az ember csak egyet tehet:
Nyisson egy szeszélyes vitát,
De ne vegyen veszélyes szitát.
Csabának
Te nem tudod, hogy hasonlítasz
Te nem tudod, hogy megkacagtatsz
Te nem tudod, hogy miért néznek
S hogy Csigási kettőnek becéznek.
Hasonmásod jófej társunk
Hasonmásra sokat vártunk
Hasonmásod néha bunkó
Szerelem, halál, depresszió.
Te nem tudod, hogy párod beteg
Te őt meg nem kerested
Te nem tudod, hogy a mi Csigánk
Nagyon-nagyon büszke ránk.
Verához
Szerintem... szerintem
A szentimentális attitűd
Tulajdonképpen értem!
Szép szavaim zengve
Érzelmeimet visszhangozák,
S lelkem él remegve.
Belemagyarázom közhelyeimet
Az érthetetlen álom-versbe,
S örülöm a szakkifejezésemet.
Én az osztály fölött állok
Szép szó és az ál-értelem terén,
S leereszkedni ezekhez utálok.
Tudós jövendőmet elhintem,
S te beteg vagy –
Szerintem... szerintem.
Impressziók
Fulladozó vízcseppek
Temetésén jártam
Nem akartam, hogy elméd
Nyers formában lássam.
Felszaladtam hát végre
A hétfő tetejére
S letekintve onnan
Magam alá néztem.
Már hét nap a hét
De hónap-e a hólnap?
Kedvem elszelelt, mint
Balázs***** verse a lóval.
Ijedt ropogását hallva
A jégcsap színének
Elémbe tódultak
Szépkeblű szirének
S mint szirénák az éjben
Elvágják a csendet
Felszabdalva kéjesen
A kialakult rendet.
Hosszú fekete haja
Szőkeségbe hajolt
De ha hozzá szóltam
Mindenem csak zaj volt.
Nagy a zaj! Nagy a zaj!
Kéne egy csaj! Kéne egy csaj!
De lesz-e, hej-haj
Fürdőm tej-vaj?
Legfeljebb sajt lesz
A maga szagával
De ott jő egy PIF-tag
Karján az ő csajával!
Harmadik variáció
Csigási aznap izgatottan ébredt, fel-alá járkált a kis szobában, meredő hímtagjára egyre több törülközőt akasztott, hogy nemi képességeit növelje; a felálló hímvessző nem is konyult le. Régóta készült a találkozásra. Egyszer megálmodta, édesebbnél édesebb álmokkal.
És eljött a nap. Elindult hazulról, szívében boldogsággal és izgalommal, és álló fasszal a nadrágjában. Remegő kézzel nyomta meg a csengőt a lány ajtaján. A lány már várta. Szépen kisminkelve, lengén felöltözve, gyönyörűen, mint mindig. Csigási térde megremegett. A lány behívta, és lesegítette a kabátját. Az asztalon üveg kóla, két pohár. Csigási lassan feloldódott, beszélgettek. Egyre közelebb húzódtak egymáshoz. Csigási remegő kézzel kigombolta a lány blúzát, és megpuszilta a melbimbója felett. Nem jutottak szóhoz. Átmentek a másik szobába, és szótlanul vetkőzni kezdtek. Ekkor azonban szokatlan dolog történt. A lány minden segítsége ellenére Csigási tehetetlen volt. A lány értetlenül nézett rá, Csigási dühvel és mély szomorúsággal vissza.
– Erre voltál olyan nagy hanggal? – kérdezte a lány csendesen. Csigási arcát elfutotta a vér. Kirohant a szobából, a lakásból, ruháját nem is kapta magára. Fel a töltésen. Dudálást hallott, a szemafor zöldre váltott. Tudta, hogy ezt nem úszhatja meg egyszerű gyomormosással.
Az operáció
(válasz Horgas Orrú barátomnak)
Egy napos hétköznap délutánján Zsír felvitte Barbarát a lakására. Levágta magát az ágyra, és így szólt:
– Barbara!
– Igen, drágám, mit óhajtasz? – kérdezte lelkesen a szolgálatra kész asszony.
– Hozz egy konyhakést, tűt és cérnát!
– Máris!
Barbara 1 percen belül leszállította a kért tárgyakat, nem is izgatta, mér’ kell.
– Akkor most kezdd el szopni a faszom!
Barbara lerángatta Zsírról a gatyát, s szopni kezdte Zsír faszát. Amikor a fasza már középállásba jutott, Zsír nagy nehezen, de aztán határozottan elordította magát:
– Állj!
Barbara – meg kell hogy mondjam, csodálkozva – megállt.
– Jó. Akkor most fogd meg a faszom végét és csukd be a szemed.
Barbara így tett. Ekkor Zsír megragadta a konyhakést, és egyetlen suhintással levágta fasza végéről a makkot. Aztán kegyetlenül felordított a fájdalomtól. Barbara a kiáltástól kinyitotta szemeit, majd meglátta a faszt, amelyből spriccelt a vér; hátrahőkölt. Zsír ráordított:
– Mit bambulsz, te hülye! Varrd már vissza a makkom!
Barbara kétségbeesve és kapkodva ragadta meg a tűt és cérnát. Mire befűzte a cérnát, Zsír hatalmas fájdalmak és üvöltések közbe elvérzett. Utolsó gondolata ez volt: „Hogy lehettem olyan hülye, hogy nem szóltam Barbarának, először a cérnát fűzze be!”
Barbara szomorúan ült a zsíros hulla előtt. Azon gondolkozott, honnan kerítsen magának valami szopogatnivalót.
Dr. Csigási Géza, Aranycsiga-díjas költő utolsó poénos mozdulata
Scsiga fájdalmai olyannyira erősödtek, hogy kórházba kellett szállítani. Scsigában tudatosult, hogy halálos ágyán fekszik. Fájdalmas ordítások közepette orvosa tudtára adta, szeretné, ha néhány személytől még elbúcsúzhatna. Neveket sorolt fel: Józsi, Barbara, Moncsi, PIF, Benyó, Zsuzsi, Bea. Az orvos teljesítette a nagy költő utolsó kívánságát. Másnap délután Scsiga a hosszú szenvedés utáni rövid alvásból ébredve már maga körül láthatta a kívánt személyeket. Bár már nagyon homályosan látott, annyit ki tudott venni, hogy általában mindenki szomorú volt. Két ember azonban nem. Moncsi kétségbeesetten volt szomorú és sírt, Karcsi pedig röhögött. Scsiga azt remélte, hogy Karcsi csak azért somolyog, mert ivott.
Magához intette az orvost, és alig érthető suttogással közölte, hogy egy búcsúlevelet fog lebetűzni. Nagy kiáltások közben hallatszottak a betűk, nagy erőlködésről tanúságot téve.
– Áááh, lllll. – A doktor felírta a papírra: „L”. Itt jegyzem meg, hogy Karcsi a háttérben szintén írt valamit.
– Aaauuh, eeee. – A doktor rosszul értette, és ezt írta: „U E”
– Uuu!!! Vvvö – A doktor leírta: „VÖ” – Aztán kijelentette, hogy Scsiga sose volt normális, most is hülyeségeket kiabál nagy fájdalmában, és megmutatta a papírt az ágy körül álló személyeknek. A papíron ez állt: „LUEVÖ”.
Ezután az illető személyek már csak némán álltak, sajnálták a nagy költőt, hogy a halála pillanatában is szenvednie kell, pedig az egész élete szenvedés volt. Várták, mikor múlik már ki, és hallgatták, milyen hülyeségeket nyögdécsel:
– Aaaaa... Gygygy..
Erre azt hitték, hogy a Gyugyót akarja odahívni. Az egyik személy hangosan és artikulálva megkérdezte: – Azt akarod, hogy idehívjuk a Gyugyót?
Scsiga szenvedve intett a fejével, hogy semmiképpen ne! A személyek csak álltak tovább, Karcsi még mindig vigyorgott, de közben erősen bűvölte a papírját. Scsiga nyögött:
– Ttt...
– Óóóó...
– kokok...
– Szszhh...
– Aaa
– Rrra, jajj
– Vvavv
– Aaaa... Ekkor szemei kimeredtek, feje megbillent. A doktor lecsukta a szemét. Néhányan sírtak, ám ekkor Karcsiból kitört a röhögés és papírját az illető személyek felé fordította. Ez állt rajta:
„E/ L U/ E V A G Y T A/ O K SZ A/ A R V A”
In memoriam PIF
A türelmes víztükör
Elnézően nyújtózott,
S egy szellem-oázis
Délibábbá változott.
Négy összetartó kapocs
Lassan-lassan széthullott,
S közben a víztükör
Elnézően nyújtózott.
Számtalan érdekes alkotás
Mely már-már MŰVÉSZET lett,
Egy oldó szempár vágása miatt
Az enyészeté lett.
Hiába üdvözlöd a lelkesedést,
Hiába tervezel köteteket,
Egy kötet már csak
Postumus-kötet lehet.
Négyen maradtak hát,
Az ötödik autózott,
S a türelmes víztükör
Elnézően nyújtózott.
é é é é é é
APPENDIX
Zsír: Aranykor
Szerkesztőségi (Karcsi) geci megjegyzések:
*: Az eredeti műben Karcsi normál neve szerepel, de ezt Károly – úgyis mint az internetes kiadás szerkesztője – önhatalmúlag kijavította, azzal a talmi indokkal, hogy karrierje forgott volna kockán. Jó, mi?! Írd meg a véleményed erről a szemétről! Akik tudják az eredeti nevet – netán kiderítik –, azok a pifpuf-címre küldjék zsaroló leveleiket.
**: Karcsi (zsarolók már ennyivel bejjebb vannak)
***: A szerzőnek (Símia írója) itt van egy olyan képverse, aminek az ábrázolása – fájdalom – egyelőre meghaladja az internet korlátait. Lényege, hogy kétszer van felírva, hogy nem akarunk gyereket, de ez a két felirat baszik.
****: Öreg
*****: Leves
Zsaroló levelek feladása ITT:
pentekiifjak (kukac) freemail.hu
